Ne-ve-ket a-ka-rok hal-la-ni
Kik 鰐-ven-hat h?h?ra-i
Kik hoz-tak ?t?le-tet
Egy tisz-ta for-ra-da-lom fe-lett
Mert a b鹡 az csak b鹡 ma-rad
Ke-z黭-h鰖 v閞 ta-pad
Is-ten-t鮨 em-ber-t鮨
Ne v醨-jon ir-gal-mat
E-zer-nyi 醠-do-zat, most
S韗-j?b髄 fel-mu-tat
Gyil-kos 閟 ?ru-l
Szent f鰈d-ben nem nyug-hat
Ne-ve-ket a-ka-rok hal-lan-i
蒼 nem tu-dok meg-bo-cs醞-ta-ni
A hosz-sz b鰎-t鰊 ?ve-k閞t
A por-ba hul-l k鰊y-nyek-閞t
Mert a b鹡 az csak b鹡 ma-rad
Ke-z黭-h鰖 v閞 ta-pad
Is-ten-t鮨 em-ber-t鮨
Ne v醨-jon ir-gal-mat
E-zer-nyi 醠-do-zat, most
S韗-j?b髄 fel-mu-tat
Gyil-kos 閟 ?ru-l
Szent f鰈d-ben nem nyug-hat
[Azt v醨ja t鮨黱k most a vil醙
Hogy puszt醤 kereszt閚yi k鰊y鰎黮etb鮨
Bocs醩sunk meg , L閜j黱k tov醔b
Bocs醩sunk meg azoknak
Kik gyermeket l醤ctalppal tapostak
Akik a sort鼁et vez閚yelt閗?
Bocs醩sunk meg a m閟z醨l醩閞t
A sok 関nyi kegyetlen megtorl醩閞t?
Felejts黭 el,
Hogy arccal lefel temett閗 a Magyart?
Hogy sokaknak csak az emigr醕i maradt?
Felejts黭 el,
A k韓z醩ok iszony borzalmait,
A hal醠ra 韙閘tek utols szavait?
Bocs醩sunk meg,
S majd 韙閘 a t鰎t閚elem?
H醫 nem! Nem 閟 Nem!]
Mert a b鹡 az csak b鹡 ma-rad
Ke-z黭-h鰖 v閞 ta-pad
Is-ten-t鮨 em-ber-t鮨
Ne v醨-jon ir-gal-mat
E-zer-nyi 醠-do-zat, most
S韗-j?b髄 fel-mu-tat
Gyil-kos 閟 ?ru-l
Szent f鰈d-ben nem nyug-hat
Mert a b鹡 az csak b鹡 ma-rad
Ke-z黭-h鰖 v閞 ta-pad
Is-ten-t鮨 em-ber-t鮨
Ne v醨-jon ir-gal-mat
E-zer-nyi 醠-do-zat, most
S韗-j?b髄 fel-mu-tat
Gyil-kos 閟 ?ru-l
Szent f鰈d-ben nem nyug-hat
